|
Ebben az
összefoglaló írásban megpróbálom bemutatni a bősi református egyházközség
létrejöttének s múltjának történetét. A gyülekezet létrejöttét s annak
előzményeit nem "rideg" tényként írtam le, hanem egy-egy személy életén
keresztül, ahogyan ő azt megélte, s mégis mint történeti - történelmi
eseményt. Ennek megírását már csak azért is szükségesnek láttam, mivel
semmilyen Bőssel kapcsolatos tanulmány nem foglalkozik az itt élő
reformátussággal.
Bős eredetére nézve
nem tudni pontosan, hogy mikor is keletkezett. Az azonban biztos, hogy
mintegy kilencszáz esztendeje a Duna bal partján feltűnt, és oklevélben is
dokumentáltatott egy bizonyos helység: Bős őse. A legrégibb magyar helységek
egyikének tartott helység bizonyára az Árpád-háziak idején vált szervezett
lakhellyé. Jerney történész egy 1102-ben keletkezett oklevélben említett
Beys helységnevet tartja Bős legkorábbi helyének. Eredetileg -állítólag-
besenyők lakták, és a helynév is erre utal.
1270-ben már a
királyné földje, vagyis "Beus jurisdictionis Reginalis" a meghatározása.
A jelenlegi nevét
az 1900-as évek elején vette fel. A bősi plébánián őrzött alapítványi
oklevelek keletkezésekor még (1907-ben) Böős a helységnév, de 1911.
augusztus 14-én már Bős a község megnevezése. A trianoni döntést követő
elcsatolás idején 1927 és 1938 között a hivatalos csehszlovák iratok Bes
formában tüntetik fel a falu nevét. 1938 novemberétől ismét Bős a hivatalos
név, majd 1948-tól hivatalosan Gabcíkovo lett a helységnév. Az új
helységnevet a szlovák Gabcík családnévből rögtönözték, és hatósági
erőszakot alkalmazva vezettek be. Jozef Gabcík 1912 és 1942 között élt. Ő
volt a német megszállókat megszemélyesítő R. Heydrich elleni, 1942-ben
Prágában elkövetett merénylet egyik résztvevője.
Bős nevezetességei
közé tartozik a 17. században reneszánsz stílusban épült kastély, amit a
18. században barokkosítottak. Sokat járt ide Mária Terézia is és állítólag
itt született meg a kalapos király is... Persze ezt alátámasztani csak azzal
tudják, hogy a falu plébánosa beírta a krónikába, hogy megszületett, de hogy
hol, azt nem írta-így marad a bizonytalanság, s megmaradt szóbeszédnek.
Jelenleg öregek otthonaként
működik.
A faluban van egy
katolikus templom, melynek keletkezését okmányok hiánya miatt nem tudni.
Ipolyi Csallóköz műemlékei című művében olvasható, hogy a böősi régi
plébánia már a Pázmány-féle jegyzékben is előfordul. Hogy
jelenlegi egyháza
eredetileg gótikusan épült, mutatja még egy fennmaradt csúcsívű, s a
szokott díszművel képzett ablaka, hasonlóan egy lapos, hármas levelű
ajtóbéllete, valamint a szentély háromoldalú záróváza. Egyébként az épület
kívül- és belülről is későbbi barokk modorbeli újítások által átalakított.
A falut mégis (sajnos) a
falu határában épült vízierőmű tette híressé.
A falu vallási
hovatartozásáról tudomásom szerint Nagy Lajos 1828-ban kiadott "A nevezetes
Magyarországi királyságnak és kapcsolt részeinek politikai, földrajzi,
statisztikai ismertetése" című könyvében olvashatunk először. (A könyv
eredeti címe latin nyelvű.) Ezek szerint "Bős házainak száma 195 és lakóinak
száma 1803, ebből római katolikus 1756, református 8, zsidó 39 ember." A
faluban nem nézték jó szemmel azokat, akik nem katolikusok. Megszólták,
rágalmazták s kiközösítették az ilyen embereket. Erre egy példa Simon Rezső
plébános idejéből: "Történt, hogy az Úrhoz költözött egyik református
testvérünk, s mivel Bősön akkor még nem volt református lelkipásztor, így
Patasról szokott átjárni az ottani lelkész. Mivel régebben barátok voltak a
bősi plébánossal (egy iskolába jártak), megkérdezte meglátogathatná-e. Nem
látogathatta meg..."
Gondolhatnánk, hogy
az a maroknyi református ill. zsidó időközben felmorzsolódott ebben a
katolikus faluban, s a falu tiszta katolikussá vált. Részben igazunk is
lenne, hisz akadtak olyanok, akik belefáradtak az állandó zaklatásba s
inkább áttértek katolikus hitre illetve gyermekeiket már katolikusnak
nevelték. A zsidóság a második világháborúban részint elmenekült, részint
koncentrációs táborba került. Ma egy zsidó asszonyról tudok (Ruider Adél), ő
is az öregek otthonában van.
A plébánia
krónikájának feljegyzéseiben csak egy helyen van egy bejegyzés a
reformátussággal kapcsolatba, miszerint: "Az 1906-os évnek még volt több
feljegyezni való eseménye is. Például Parecco Vilmosné, született Nagy Adél
-annak ellenére, hogy evangelizált református úrnő volt- a templomnak két
darab gyönyörű oltárvánkost, és egy remek ciborium takarót adományozott.
Ezeket a keszthelyi apácák készítették, mégpedig azért, mert a keszthelyi
zárda főnöknője nővére volt a bősi hajóállomás főnökének, Parecco
Vilmosnak."
Idősebb
reformátusoktól megtudtam, hogy Bős reformátussága Patashoz tartozott, bár
mint utólag megtudtam, nem volt mindig így. Patasról röviden csak annyit,
hogy az első feljegyzés a faluról 1270-ből származik, amikor a nyúlszigeti
apácákat erősítették meg birtokában... Végh Ferenc a "Patas kialakulása,
küzdelmei és fejlődése" c. könyvében írja: "Az 1662. évi országgyűlés
panaszai között áll, hogy... Győr megyében Radvány református lakosainak
Lippai János és György tisztjei nem engedték meg, hogy saját papot
tartsanak. Radvány filiáját, Patast pedig a pozsonyi apácák az elárvult
anyaegyháztól, Radványtól elszakítva, a lakosság akarata ellenére a bősi
plébános alá rendelték." Ez tehát azt bizonyítja, hogy először Patas
tartozott Bőshöz (igaz ugyan, hogy a katolikus plébánoshoz).
A két egyház
kapcsolatáról úgy gondolom nem szükséges írnom, hisz ezzel foglalkoznak más
irodalomban is, nálamnál okosabb emberek. Mégis érdekességként, s hogy
ezáltal legyen elképzelésünk idézek Varga Imre "Szülőföldem, Csallóköz" című
könyvéből (különböző oldalak): "A XVIII. században csak a csilizradványi
református iskolába járt egy katholikus gyerek a plébános engedélyével, mert
a legszigorúbb büntetés terhe alatt tilos volt protestáns iskolákba
katholikus gyermekeket felvenni. Ellenben a katholikus iskolákba szabadon
járhattak protestánsok, főleg ott, ahol református iskola nem volt."
A következő
feljegyzést 1897-ből találtam. Többek között itt írták: "Patashoz tartoztak
fiókegyházként: Bős, Bendőpuszta, Feketeerdő és Malomlak-puszta." -Ebből
tudhatjuk meg, hogy Bős reformátussága 1897-ben már Patashoz tartozott, de,
hogy mi történt eközött, hogyan szakadtak el a patasiak a bősi plébániától,
s hogy miként érték el, hogy Bős reformátussága őhozzájuk tartozzék, arról
nincs tudomásom.
Azt, hogy Bős
reformátusságának mikor lehetett önálló élete, azt sajnos nem lehet tudni,
de aztán főleg azokból állott össze a református közösség akik házasság vagy
betelepülés révén odakerültek, évtizedek folyamán. Az itt élő reformátusság
főleg az 1965-ös évtől kezdődően került a figyelem központjába, mikor is a
kastélyban öregek otthonát létesítettek. Először az idekerült
reformátusokhoz jöttek el lelkipásztorok, s az ünnepeken istentiszteletet
tartottak s kiosztották az úrvacsorát. Ezek közé a lelkipásztorok közé
tartoztak: Csukás Zsigmond somorjai, Brányik Sándor patasi, Végh Dániel
nagymegyeri lelkipásztor.
1989 októberében új
lelkipásztor került Patasra Görözdi Miklós személyében (ma esperes). 1990
tavaszán, mivel hallotta, hogy több református él Bősön, elkezdte felvenni a
bősiekkel a kapcsolatot, hogy valamiképpen tudja lelkigondozni az itt
élőket. Ezt az is megerősítette, hogy a helyi öregek otthonából jelezték,
hogy az ottani idős emberekkel jó lenne törődni. Első lépésként a
polgármesterrel vette fel a kapcsolatot ez ügyben, majd mikor Gróf Árpád
polgármester jóváhagyta a kérést, elment a helyi plébánoshoz Sidó Jánoshoz
is megbeszélni a dolgot, nehogy félreértés essék. 1990 húsvétján
megtartották az első istentiszteletet Bősön, a helyi Művelődési központ
egyik termében, melyet Gróf Árpád polgármester úr bocsátott
rendelkezésükre. Az istentiszteletre való meghívás hangosbemondón ill.
plakátokon történt, ugyanis ebben az időben jött haza Görözdi Miklós fia,
Görözdi Zsolt Prágából, s ott akkor jött divatba a plakátokon való
megszólítás. A meghívásra kb. 15-en mentek el. Ezen az emlékezetes első
istentiszteleten az Ezekiel 37 alapján szólt az igehirdetés. "Lőn énrajtam
az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letett engem a völgynek
közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett
köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen
megszáradtak vala. És monda nékem: Embernek fia! Vajjon megélednek-é ezek a
tetemek? És mondék: Uram, Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e
tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr
beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Imé én bocsátok ti
belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, és hozok reátok
húst, és bőrrel borítalak titeket, és adok belétek lelket, hogy
megelégedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És én prófétálék,
amint megparancsolta vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé
zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám,
és ímé inak valának rajtok, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek:
Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek, és lehelj ezekbe
a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék amint parancsolá. Éls
beléjük méne a lélek és megelégedének, s állának lábaikra, felette igen nagy
sereg." Ez 37,1-10 "Arra gondolva, hogy vannak olyanok, akik olyan
szétszórtságba élnek, hogy nem is gyakorolták vallásukat, nem is volt sok
kapcsolatuk az egyházzal, hogy azok is megéledhetnek és azokat is Isten
formálhatja, Lelket adhat s testté válhatik, Jézus testévé válhatik az a
közösség, amelyikbe az Isten a Szent Lelket közli" - fűzte hozzá Görözdi
Miklós. Ez az első istentisztelet még ma is nagyon kellemes élményei közé
tartozik hisz mint mondotta: "Már akkor láttam, hogy Isten valamit itt Bősön
elkezd, és ennek a kezdetnek én is részese, tanúja lehettem." A következő
években annyiból állt a bősiekkel való törődés, hogy a sátoros ünnepeken
volt úrvacsorával egybekötött istentisztelet. Ezeket először a művelődési
házban, majd a községi hivatalban tartották meg. Ezzel párhuzamban az öregek
otthonában is eljártak, hogy az ott lévő idős testvéreket lelkigondozzák, s
kiszolgáltassák az úrvacsorát. Közben Végh Dániel is mint nyugalmazott
lelkipásztor és Puskás Ferenc lévita is végezte az öregek otthonában a
lelkigondozást.
Az 1990-es évek
elején Jókán egy fiatalemberben Oros Csabában az Úr elkezdte terveit
megvalósítani. Először egy betegséget küldött erre a gondtalan, világgal
betelt fiatalemberre. Ezután elküldte hozzá hű szolgáját Urbán Károlyt. Már
többször volt náluk, de a mostani családlátogatás mégis más volt, mint a
többi. Nagyon hosszú beszélgetés kezdődött. Előjöttek kérdések, s a
kérdésekre a válaszok. Figyelmeztette a fiatalembert, hogy le kell, hogy
rendezze az életét Istennel, s akkor rendbejönnek a dolgai. Azon az estén ez
a fiatalember átadta életét Istennek, elfogadta Jézus Krisztust mint
megváltóját. Élete ezzel egy új fordulatot vett. Meghallotta az Igén
keresztül Isten parancsait, elfogadta a Biblia útbaigazítását, s hitt a
Biblia ígéreteiben, melyek most már neki is szóltak. Elkezdett járni
ifjúsági bibliaórákra, besegített a vasárnapi iskolában. Az iskola mellett
elvégezte a teológiát (3 évet), s így lévitai képesítést kapott. Nyitott
Jókán egy magánvállalkozást, így is közelebb került azokhoz, akiknek
gyermekei vasárnapi iskolába jártak. Ezenkívül a szenci gimnáziumban,
tanított hittant. Az egyik FIRESZ (Fiatal Reformátusok Szövetsége) táborban
ismerte meg feleségét, Kosár Mártát. A FIRESZ-ben mint szervező is
tevékenykedett. Táborokat szerveztek, kerékpártúrákat stb. Benne volt - van
a vezetőségben.
Isten megáldotta
munkájában, s a kis vállalkozásból családi vállalkozás lett. 1995 táján
nyitott Bősön is egy optikát. Vágyakozott arra, hogy az Úr szolgálatában
állhasson mint segédlelkész, de nem kapott kinevezést. Akkor kérte legfőbb
munkaadóját, hogy Ő állítsa munkába.
Amikor az optikába
került a fénymásoló, és mivel az egész faluban máshol nem lehetett
fénymásolni, így az optikában szinte az egész falu megfordult. Köztük én is
(Izsmán Jónás). Egy énekeskönyvből mentem fénymásolni, s ez az alkalom az
egész életemet megváltoztatta. Miközben fénymásoltattam Oros Csaba elkezdett
velem Istenről beszélgetni, s olyan nyíltan és természetesen beszélt az
Istenről, ahogy környezetemben még sohasem hallottam. Isten felhasználta őt
az én életemben is. Magamról talán csak annyit, hogy katolikus családban
nőttem fel (magam is katolikus voltam). Hittem s vallottam, hogy egyetlen
igaz vallás van: a katolikus. Mindenki más hittagadó! - ahogy tanították, s
én jó tanítványnak bizonyultam eddig a találkozásig.
Aznap, mikor
Csabával találkoztam, sietve mentem haza, hogy mihamarább elmondhassam
szüleimnek, milyen csodabogárral találkoztam. Istenről, a papon kívül senki
sem beszélt így velem. Csaba ajánlotta, hogy menjek el Alistára egy
keresztyén táborba. El is mentem kíváncsiságból. Egész nap a Bibliával
foglalkoztunk. Voltak előadások és az előadások után közös beszélgetés. És
az új évet, énekkel és imával kezdtük. Én akkor, először életemben. Húztunk
egy egész évre szóló igét is. Az enyém a következő volt: Örök szeretettel
szerettelek azért vontalak magamhoz hűségesen" jer 31,3b Isten elkezdte az Ő
munkáját az én életemben is. Egyre gyakrabban jártam keresztyén táborokba, s
elfogadtam az Úr Jézust az én személyes megváltómnak. Elhittem, hogy Jézus
az én bűneimért szenvedett ott a golgotai kereszten, s hogy általa nekem
örök életem lehet. Ezt az örömhírt mindenkivel meg szerettem volna osztani,
s teljes időmben az Urat szerettem volna szolgálni, s jelentkeztem a
teológiára. (Itt meg kell említenem, hogy már előtte is tervezgettem a
teológiára való jelentkezést csak akkor még más célok vezéreltek.)
Beszélgettünk ez ügyben Peres Imrével. Ő akkor azt mondta, hogy először le
kell konfirmálnom, s azután 4-5 évet a református egyházban eltölteni, s
azután próbáljam meg újra. Akkor még zúgolódtam a döntése ellen, de
időközben meg kellett látnom, hogy nagyon is bölcs döntés volt.
Beszélgetésünk után elkezdtem járni Dunaszerdahelyre vasárnapi iskolába,
Görözdi Miklós esperes úrhoz, mivel akkor még Bősön nem volt alkalom erre.
Peres Imre is és Görözdi Miklós is megemlítette, hogy Bősön akár gyülekezet
is lehetne... Oros Csaba Isten igéjét olvasva megkapta a bátorítást: "Jól
vagyon jó és hű szolgám kevesen voltál hű, sokra bízatlak ezután" Mt 25,21
-úgy értelmezve, hogy hű volt eddigi szolgálataiba, s most az Úr sokra
bízza: a bősi gyülekezet megalakítására, építésére.
1995. november
19-én el is kezdődtek az istentiszteletek, a mozi helyiségében, amit a
községi hivatal bocsátott rendelkezésünkre, díjtalanul.
Kezdetben minden második
héten volt istentisztelet, a közbeeső heteken pedig vasárnapi iskola
gyerekeknek, majd a vasárnapi iskola után a konfirmációra való előkészület.
Ünnepeken Görözdi Miklós esperes úr osztotta ki az úrvacsorát. A gyülekezeti
élet lassan beindult.
Fülöp Imrével, a
pozsonyi iratmisszió (MSEJK) főnökével, már egy ideje kapcsolatban álltam, s
mivel Bős nagy falu, s kerestem a szolgálat lehetőségét, hogy hogyan lehetne
még az evangéliumot terjeszteni, megkérdeztem, hogy lehetne-e arról szó,
hogy könyveket küldene... Még 1995-ben meg is jöttek az első csomagok, s
így a szobámban egy könyvtárat rendeztünk be, ami a mai napig működik. A
könyvtár létezéséről a falu lakosságát is értesítettük oly módon, hogy a
cserkészekkel minden házhoz beraktunk egy vetés és aratás folyóiratot,
melyben benne volt az iratmisszióról szóló ismertető és a könyvtár
megalakulásáról szóló értesítő.
Gyülekezetünk egyre
ismertebbé vált az egyházon belül. Ez annak is köszönhető, hogy lévita
lelkészünk, Oros Csaba gondoskodott arról, hogy minél többen szolgáljanak a
gyülekezetünkbe. Az 1996-os esztendőben a gyülekezetünkbe szolgálatot
végeztek: Fülöp Imre a pozsonyi iratmisszió főnöke, Görözdi Zsolt
dióspatonyi lelkész, Uwe Martin Schmidt jókai missziós lelkész és Takaró
Tamás. Görözdi Miklós esperest azért nem írom vendégnek, mivel ő számunkra
több mint vendég.
Az 1997-es
esztendőben tovább folytatódott a gyülekezeti munka. Vendégeink voltak:
Kovács Árpád a stuttgardi iratmisszió vezetője, Hans Joachim Mellert és
Fülöp Imre. Ebben az évben több rendezvényt is tartottunk, hogy minél jobban
megismerjük egymást. Ekkor került sor például először az ifjúsági napra,
amit kint a Dunánál tartottunk meg. Ez alkalmon új énekeket tanulunk,
elcsendesedünk a Biblia mellett (a szülőkkel együtt), majd játszunk. Közben
a szülők finom gulyást főznek, s jön a közös ebéd...
Eddig a konfirmáció
úgy volt, hogy a bősi fiatalok a szomszédos falukba jártak át konfirmációi
előkészítőre ki-ki a maga falujába (ahonnan származtak), s ott is
konfirmáltak le. És eljött a nap 1997. június 15-e, mikor a bősi
gyülekezetben két fiatal, Hegedűs Katalin és Izsmán Jónás vallást tettek az
ő hitükről. Ez volt az első konfirmáció, amit a bősi gyülekezetben
tartottak.
Mint írtam is,
alkalmainkat a mozi helyiségében tartottuk. Ekkor történt, hogy a mozi egyik
mellékhelyiségében egy magánvállalkozó játéktermet kezdett üzemeltetni. A
játékgépek zavarták az istentiszteletet, hisz istentisztelet közben is
lehetett hallani azok hangját, de az is megtörtént, hogy az odalátogatóknak
ki kellett szólni, hogy egy kicsit csendesebben maradhatnának, hisz nem
lehetett tőlük érteni a lelkész igehirdetését. Ez a probléma egyre
súlyosabbá vált. Végezetül azonban jött a megoldás is oly módon, hogy a
helyi CSEMADOK szervezet helyiségben tarthattuk meg istentiszteleti
alkalmainkat. Az új otthon sokkal otthonosabb volt, mint a mozi helyisége.
(Tudni kell, hogy többnyire csak 10-15 ember járt istentiszteletre, de
voltak olyan alkalmak is, ahol csak ketten-hárman voltunk, s akkor aztán
tényleg nagynak tűnt a mozi helyisége.). A CSEMADOK terem mellett szólt az
is, hogy volt benne zongora (amit később saját költségre a gyülekezet
felhangoltatott), s az öregek otthona is közelebb volt, így az ott élők is
hamarabb útnak indultak.
1997. november23-a
volt a bősi gyülekezet hivatalos megalakulásának napja. A találkozót a
gyülekezet vezetője, Oros Csaba levita nyitotta meg. IV. Móz 1,2-vel. Ezután
Dr. Mikó Jenő mondott igehirdetést a János 3,16-28 alapján, melyben örömét
fejezte ki, hogy miközben máshol gyülekezetek esnek szét, addig itt egy új
gyülekezet alakul. Az istentisztelet után az együttlét közgyűléssé alakult.
A közgyűlést Görözdi Miklós esperes vezette, aki az Ezekiel 37,3 versére
emlékeztetett. Ez volt az alapja annak az emlékezetes húsvéti első
istentiszteletnek, amelyre először összegyűltek a bősiek 1990-ben. A
közgyűlés elnökletét Görözdi Miklós esperes és Sárközi Dénes mérnök,
egyházmegyei gondnok végezte. A közgyűlés elfogadta:
1.
A
jelenlévők teljesen egyhangúlag kimondták, hogy leányegyházközséggé kívánnak
alakulni, valamelyik közeli anyaegyházközséghez tartozni.
2.
2. Ezen határozat alapján határozta meg Görözdi Miklós esperes, hogy joga
van a gyülekezetnek presbitériumot alakítani, választani. A gyülekezet a
következő személyeket választotta presbiternek: Nagy Jolán, Drgács Margit,
Bagári Júlia, Gróf Rozália, Füssy Zoltán, Hegedűs László és Izsmán Jónás.
3.
3. A presbitérium megválasztotta a gondnokot Hegedűs
László személyében.
4.
4. A közgyűlés kimondta, hogy a dunaszerdahelyi
anyaegyházhoz kívánnak tartozni.
5.
5. A közgyűlés kimondta, hogy az istentisztelet nyelve
a magyar legyen.
6.
6. A jelenlévők teljesen egyhangúlag kérvényezték a
felettes egyházi szervektől, hogy respektálva a gyülekezet egybehangzó
véleményét, Oros Csaba lévitává való kinevezését bősi szolgálati hellyel
határozza meg az egyház.
Izsmán Jónás, presbiter
|